Pandino főtere – a Piave-emlékmű
Pandino első világháborús emlékműve
Pandinóban az első világháborús emlékmű ad helyet a film egyik kulcsjelenetének. A rendező úgy építi fel ezt a részt, hogy szinte észrevétlenül vonja be a lombard táj szépségét és a környék történelmi épületeit — háttérként, nem hangsúlyként.
Érkezés a térre
A jelenet azzal indul, hogy a két főszereplő biciklivel érkezik meg a térre. A háttérben feltűnik az 1355-ben épült Visconti-vár, amely súlyt ad nemcsak a képnek, hanem annak is, ami kimondatlanul elhangzik.
Egy jelenet térre és csendre építve
Oliver belép a kávézóba
Egy színes, mégis szűk tér tárul elénk — az a szűk tér, amelyet Aciman saját maga is kritizált, és amely a képen akkor nyílik meg igazán, amikor Oliver belép a kávézóba egy cigarettáért.
A jelenet végén, amikor Oliver átmegy a szomszédos épületbe, hogy átvegye a képeit, a kamera Elio tekintetét követi. A mozgás végigvezeti a nézőt a tér színes házai között, majd felfelé emeli a „nézőpontot” a Szent Margit-templom 1791-ben épült tornyára, amely közvetlenül Elio mögött magasodik.
Vissza a Visconti-várhoz
A jelenet ezután visszavált a Visconti-vár képére Elio és Oliver mögött, akik tovább haladnak a biciklijeikkel.
Aciman később különös szeretettel beszélt erről a pillanatról. Bár kezdetben tartott a jelenet súlyától, megkönnyebbülten látta, hogy a forgatás mindössze néhány percig tartott — a beállítások kedvéért háromszor megismételve —, miközben a regényben öt oldalnyi sűrű leírásra és feszültségre volt szükség ugyanehhez a hatáshoz.
„Én faragtam ki a szobrot, de Guadagnino keltette életre.”
— André Aciman
Később azt is elismerte, hogy a film csendjei és szünetei ugyanolyan feszülté és izgalmassá tették ezt a pillanatot, mint számára a könyv öt oldala.
A Piave-emlékmű jelenete
A Piave-emlékműnél játszódó jelenet fordulópontot jelent Pandinóban. Ahogy Elio és Oliver tolva vezetik a biciklijeiket a téren, a környezet fokozatosan háttérbe húzódik, és ami igazán megmarad, az Elio tétovázása — majd az elhatározás.
Néhány szóval és egy határozott pillantással végre formát ölt valami, ami addig kimondatlan maradt.
A fiúk a tér közepén álló kis első világháborús emlékmű felé haladnak, amelyet a Piavei csatában elesett pandinói fiatalok emlékére emeltek.
Elio: „Ha tudnád, milyen keveset tudok azokról a dolgokról, amelyek igazán számítanak.”
Oliver: „Milyen dolgok számítanak?”
Elio egyenesen a szemébe néz, összeszedi a bátorságát: „Tudod, milyen dolgok.”
Kiemelt kép: Fotó – Artur Dancs
A cikkben felhasznált filmképek: film stills © Sony Pictures
Forrás:
Kiemelt kép: Dancs Artúr
