A Szólíts a neveden képi világa olyan káprázatos, el sem hisszük, hogy történelmi vihar alatt forgatták

Amikor Luca Guadagnino  színre lépett a Szólíts a neveden rendezőjeként, azonnal átköltöztette a filmet az olasz Riviéráról – ahol André Aciman regénye játszódik – a lombardiai Crema városába, ahol maga is él. Sayombhu Mukdeeprom operatőrnek, aki másodszor dolgozott együtt  Luca Guadagnino rendezővel, szokatlan kérése volt: a filmet mindössze egyetlen objektívvel akarta forgatni. Interjú.

Hogyan mentette meg Luca Guadagnino és az operatőr Sayombhu Mukdeeprom a nyári szerelmi történetet egy soha nem látott időjárási jelenség során?

„A producer megkérdezte tőlem, akarok-e valami más, szélesebb lencsét? Biztos, ami biztos… nemet mondtam. Ehhez a megközelítéshez akarom kötni magam, mert én így dolgozom ” – mondja az operatőr. “Azt hiszem, ha korlátozod magad, akkor az ötleted határain belül küzdesz.”

Bármennyire is lelkes volt Mukdeeprom az egy lencsés ötlet miatt, amikor végül zöld utat kapott, hogy alkalmazza, nem volt olyan biztos, hogy ez megfelelő lesz a filmhez. Az operatőr számára szükséges volt a film helyszínének alapos feltérképezése, hogy igazolja szemléletmódját.

A thai operatőr a produkció előtt három évvel meglátogatta a régiót, és azonnal látta, hogyan alakítja a táj és a nyári fény oly módon a filmet, ahogy a rendező elképzelte.

“Délkelet-Ázsiából származom, és ahol élek, az az Egyenlítő mentén van, így minden ugyanolyan egész évben – az éjjeli és a reggeli fény szörnyű” – mondta Mukdeeprom. „De Olaszországban a fény minősége meglepő, mert szárazabb, ezért a színe és a kontrasztja sokkal jobb, és finom, költői módon változik. Beleszerettem.”

sayombhu mukdeeprom

Peter Spears producer elmondta, hogy nagyon jó volt látni Mukdeepromot és Guadagninót, amint végigjárják a helyszíneket, és ugrálnak örömükben, a fények és az érzések bűvöletében. “Luca tisztában volt azzal, milyen érzést fog közvetíteni a film, hol akarja forgatni, és mikor kell forgatni” – mondta Spears.

A csobogó patak, amiről forgatni akartak, vadvízi zuhataggá vált, a színészeknek jégkockát kellett szopogatniuk, hogy ne látszódjon a leheletük a kamerán keresztül, és természetesen nagyon kevés napsütés volt.

“30 napos forgatást terveztünk – öt hetet, hatnapos héttel számolva –, és végül 34-et forgattunk, ebből 28 napon volt heves esőzés” – mondta Guadagnino. –  „Kiakadtunk, és minden nap rekonstruáltuk a fényt.”

Call Me By Your Name_weather

A szerény költségvetésű film kevés rugalmasságra adott lehetőséget, csakúgy, mint az őszi naptár és Guadagnino következő filmjének elkészítése. A producer és a rendező szerencséjére az új operatőrük hozzászokott a thaiföldi esős évszakban való forgatáshoz.

Mukdeeprom elmondta, évek óta kollektív emlékezetet alakított ki, hogyan kell alkalmazkodni a rossz időjáráshoz, de ez soha nem csak egy dologra vonatkozik.

“Vannak esetek, amikor nincs hely vagy idő, hogy felszereljünk egy nagy lámpát ” – mondta Mukdeeprom. Megtanultam, ha jól áll a kontraszt, milyen színeket tudok, vagy nem tudok kihozni a képből. Nem szeretek utólag javítani, de Thaiföldön megtanultam, hogy milyen színeknek kell jelen lenniük a helyszínen, amikor forgatunk, és amelyeket később megtalálhatok.”

A film természetes napfényének nagy része abból adódik, ahogy Guadagnino az ablakok segítségével a belső és a külső tér kölcsönhatásával játszott. Hasonlóan Jean Renoir Mezei kirándulás című filmjéhez, amelyben a rendező az ablakokat és ezt a belső-külső egyensúlyt használta, hogy tükrözze szereplői hangulatát.

“Az egyik oka annak, hogy a filmet oda költöztettem, ahol élek, az az, hogy ismertem a házat, és nagyon erősen éreztem, hogy ez a hely kell nekem, mert tökéletes a szereplők számára” – mondta Guadagnino.

Mukdeeprom elismeri az olasz építészeket, akik már gondoltak a film belső világításának kialakítására, és Guadagninót pedig azért, hogy minden jelenethez a tökéletes szobát választotta – elképzelve az érzelmeket és a mozgást a fény beáramlásával kapcsolatban. Ez azt jelentette, hogy hatékonyabban és természetesebben tudta utánozni a külső nap érzetét, még akkor is, ha kint alig sütött ténylegesen a nap.

“Soha nem tudtam olyan jól együttműködni egy rendezővel, hogy szinte ösztönösen reagáltam arra, amit csinál, és amit alkotott a kamera előtt.”

Luca Quadagnino

Spears szerint az, hogy Mukdeeprom ilyen szinkronban volt a rendezővel, lehetővé tette  számukra, hogy gyorsan dolgozzanak az esőben. Sayombhu buddhista, ő  a legnyugodtabb ember, akit ismerek, és ahogy össze tudott kapcsolódni az anyaggal, a környezettel és Lucával, mindent lecsendesített maga körül a vihar közepette” – mondta Spears.

“Figyelembe véve a körülményeket, meglepő, hogy nem volt több pánik, és azt hiszem, ez nagyrészt miatta alakult így.”

Hogyan kapcsolódott be a Szólíts a neveden filmbe?

Luca megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele dolgozni, én pedig azonnal igent mondtam. Még a forgatókönyvet sem láttam. Korábban dolgoztunk már együtt. Az első filmem Lucával A nagy csobbanás (2015) volt.

Milyen együtt dolgozni Luca Guadagninóval?

Luca remek fickó, jó meglátásokkal… Ő egy mindenre nyitott lélek. Megbízik a stábjában.  Ha javaslok egy ötletet, mindig azt mondja: „Ha meg akarod csinálni, akkor csak tedd. Próbáljuk ki.” Luca mellett családtagnak érzem magam. És ezért gondolkodás nélkül igent mondtam.

Mi nyűgözte le a filmmel kapcsolatban, és mik voltak az első lépések, amelyekkel nekifogott a projektnek?

Még mielőtt forgatókönyvet kaptam volna, megvettem a könyvet, és az nagyon tetszett. Aztán megkaptam a forgatókönyvet, és láttam, hogy eltér a könyvtől. Az elején lassan dolgoztam, és lassan gondolkodtam, a képzelőerőmet felhasználva, amit olvastam arról, hogy mi fog történni. Hogy nézhet ki. Luca már tudta, hogy csak filmre forgatok, így nem volt kérdés, hogy film vagy digitalitás jön-e szóba.

Miért döntött úgy, hogy egyetlen objektívre korlátozódik a film forgatása során?

Luca javasolta, és az egyetlen lencsével történő felvétel ötlete kihívást jelentett számomra. Végeztem némi kutatást, mielőtt igent mondtam. Végignéztem a forgatókönyvet, hogy megértsem, mi történik, és úgy gondoltam, mindent fel lehet venni egy objektívvel. Úgy gondoltam, hogy ez egy speciális perspektívát adhat a történet bemutatásának. Amikor művészetet készítünk, nem tudjuk, mi lesz belőle – tapasztalatból sejthetjük, de ez ismeretlen volt, és vonzott engem.

Hogyan birkózott meg a lencse a különböző megvilágítási és időjárási körülményekkel?

Nagyon érdekes korszakot élünk az operatőrök szempontjából: a klímaváltozás miatt minden kiszámíthatatlan. Nyáron forgattunk Olaszországban, és szakadt az eső!

Történelmi mennyiségű eső volt náluk… Ez monszun lehetett Thaiföldön!

Mindent meg kellett világítanom, főleg a belső terekben. Amikor valóban sütött a nap, a napszög Olaszországban jobb, mint Thaiföldön. Itt, az északi féltekén a szög rövidebb, de a fény minősége kiváló.

Mi járt a fejében forgatás közben? Hogyan gondolkodott, amikor a film színpalettájáról volt szó?

A forgatáson csak két szó jutott eszembe: „napos” és „80-as évek”. Az én feladatom az volt, hogy egy 80-as évekbeli olaszországi nyár képeit mutassam be. Mivel operatőr vagyok, meg kell találnom a módját, hogy a felvétel minden elemét felhasználhassam, hogy ezt kifejezve jelenjen meg a filmben. A filmben nagyon sok a természeti kép, így a színpaletta széles. Mindent elfogadtam, bármi is volt a természetben.

Nem kényszerítettem semmire.

Bíznom kellett a művészeti és tervezői csapatban, mert ott volt a jelmezek és a díszlet színpalettája is. Ez egy másik típusú tapasztalás, amit szintén figyelembe kellett vennem.  A zümmögő legyek is természetesen ott voltak, amíg forgattunk. Ez volt a megfelelő hely és a megfelelő idő.

A film valóban megragadja az olasz kisváros, Crema szépségét. Mi volt a vizuális megközelítése ahhoz a beállításhoz, amellyel dolgozott?

Az elején lassan dolgoztam – utat adtam az érzéseimnek mindennel kapcsolatban. Eleinte még nem voltak ott a színészek, így a helyszínnel kezdtem.

Odamentem, körbejártam, és megpróbáltam mindent átérezni – reggel, nappal, este –, hogy lássam a színt, hogy lássam, hogyan változott a fény a nap folyamán, és feljegyeztem az adatokat.

Nem vagyok az az ember, aki valamiféle konkrét megjelenítést keres, mert nem hiszek az ilyen fajta gondolatokban. Ha a film a 80-as években játszódik, az még nem jelenti azt, hogy 1930-ban nem így kellene kinéznie. A természet nem változik 40 vagy 50 év alatt. Az architektúra természetesen változik.

Amiben hiszek, az mindennek a dinamikája. Próbálom elképzelni, hogy mindenkinek megvan a saját véleménye bármivel kapcsolatban, hogy mit fog tenni – egyéni értelmezésben.

Megpróbálok elgondolkodni, mit éreznék a dolgokról, a helyekről, ha Elio lennék. Soha nem avatkozom bele a rendező és a színész munkájába, mert azt nagyon tisztelem. Soha semmilyen felszerelésemet nem hagytam szanaszét. A színésznek szabadon kell mozognia a helyszínen.

 

Források.

http://recorder.blog.hu/2018/02/24/filmrecorder_szolits_a_neveden_filmkritika

https://www.indiewire.com/2017/11/call-me-by-your-name-cinematography-italy-summer-rain-sayombhu-mukdeeprom-luca-guadagnino-1201897763/

https://www.popsugar.co.uk/celebrity/What-Happens-Peach-Scene-Call-Me-Your-Name-44462876?utm_medium=redirect&utm_campaign=US:HU&utm_source=www.google.com

Cinematographer Sayombhu Mukdeeprom On The Decision To Shoot ‘Call Me By Your Name’ With Only One Lens

Oszd meg másokkal