A Szólíts a neveden világában a tárgyak soha nem puszta háttérelemek. Könyvek, zenék, apró mindennapi dolgok tükrözik azt, amin a szereplők éppen keresztülmennek — gyakran kimondva helyettük azt, amit ők maguk nem tudnak. Ezek a kulturális részletek formálják a film érzelmi terét, és közelebb visznek bennünket Elio és Oliver belső világához.
A történet újra és újra három, egymással szorosan összefüggő gondolathoz tér vissza: a kettősséghez, a rejtőzködéshez és a vágyhoz. Ezeket a film nem magyarázza, hanem megmutatja — azon keresztül, amit a szereplők olvasnak, hallgatnak vagy éppen a kezükben tartanak.
Kettősség
A film egyik visszatérő vizuális motívuma az olvasás. A szereplők gyakran könyvvel a kezükben jelennek meg, és ezek a pillanatok sosem véletlenek. A könyvek belső feszültségeket, bizonytalanságokat és kimondatlan kérdéseket tükröznek.
Egy jelenetben Oliver Stendhal Armance című regényét olvassa — ugyanazt a művet, amelyet André Aciman is megemlít a könyvében. Az Armance Octave történetét meséli el, egy fiatal férfiét, aki beleszeret az unokatestvérébe. A regény, akárcsak a Szólíts a neveden, a belső megosztottság és az identitás kérdései köré épül.
Az Armance maga is rétegzett történet. Stendhal eredetileg Olivier-nek nevezte a főszereplőt, de kiadója tanácsára később megváltoztatta a nevet, hogy elkerülje a korábbi viták felidézését. Octave egy súlyos baleset után impotenssé válik, amit sok olvasó úgy értelmezett, mint burkolt utalást a homoszexualitására.
André Aciman számára az Armance az egyik legkedvesebb regény. A filmben való megjelenése így jóval több egyszerű irodalmi utalásnál. Elio és Oliver első együtt töltött éjszakája után Oliver a könyvet olvasva jelenik meg, miközben csendben azon töpreng, mit érezhet Elio — és vajon nem értette-e félre azt, ami közöttük történt.
Ahogy Tommaso Mozzati fogalmaz:
„A regény hőse, Octave Stendhal leírásában impotens — mind jellemében (képtelen uralkodni magán), mind szexuális értelemben. Az Armance jelenléte a filmben így ellenpontja lehet az előtte látható, visszafogottan erotikus jeleneteknek, és más megvilágításba helyezi azokat.”
A rejtőzködés témája
A kettősség mellett a rejtőzködés is csendesen, de következetesen jelen van a filmben. Talán a legvilágosabban abban a jelenetben, amikor Elio édesanyja, Annella felolvas Marguerite de Navarre Heptameron című művéből.
A Heptameron történetei szerelemről, vágyról, titkokról és árulásról szólnak. Miközben Annella olvas, Elio a térdére hajtja a fejét, és egy lovagról meg egy hercegnőről szóló történetet hallgat.
Így meséli:
„Egy jóképű fiatal lovag őrülten szerelmes volt egy hercegnőbe, aki viszontszerette őt, bár ebben még maga sem volt teljesen biztos. A köztük virágzó barátság ellenére, vagy talán éppen ennek a barátságnak köszönhetően, a fiatal lovag annyira félénk, és nem tudja szavakba önteni érzéseit, nem bírja magát rávenni, hogy szerelmet valljon a hercegnőnek. Egyik nap aztán megkérdezi a hercegnőt: Mondjam ki, vagy haljak meg?”
A párhuzam aligha szorul magyarázatra. Elio a lovag, aki az érzései és a félelmei között reked, Oliver pedig az a távoli alak, akinek a válasza bizonytalan.
Vágy és szexualitás
A vágy és az önkeresés témája újra felbukkan a könyvek révén, amikor Marzia megkérdezi Eliot, miért olvas annyit — és megjegyzi, hogy szerinte az olvasó emberek gyakran elrejtenek valamit. Elio visszakérdez: vajon Marzia nem rejteget-e előle valamit.
Marzia ekkor bevallja, hogy Antonia Pozzi verseit olvassa — azt a kötetet, amelyet Elio adott neki.
Antonia Pozzi Olaszország egyik legjelentősebb költője. Fiatalon beleszeretett latin–görög tanárába, aki tizennyolc évvel volt idősebb nála, és viszonozta is az érzéseit. A kapcsolat azonban soha nem bontakozhatott ki szabadon.
Pozzi apja hevesen ellenezte a viszonyt, társadalmilag nem tartotta megfelelőnek a férfit. A költőnő a szerelem és a család iránti lojalitás között őrlődve végül nem mert szembeszállni vele. A kapcsolat megszakadt, Pozzi később öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentik.
Évekkel később Luca Guadagnino producerként közreműködött egy Pozziról szóló filmben, az Antonia (2015) című alkotásban, amelyet Ferdinando Cito Filomarino rendezett — egy újabb, csendes visszhangként kapcsolva össze irodalmat, vágyat és veszteséget.
A filmben megjelenő könyvek
- Pearl S.Buck-Dragon Seed (Sárkányok ivadéka)
- Diabolik képregények
- Marguerite de Navarre-The Heptameron
- Stendahl-Armance
- Antonia Pozzi-Parole
- Joseph Conrad- Heart of Darkness (A sötétség mélyén)
- Edgar Allan Poe- Selected Writings (Válogatott művek)
- Heraclitus- The Cosmic Fragments (Kozmikus töredékek)
- Dacia Maraini-L’eta del malessere (A rossz közérzet)
- Ken Follet-Eye of the Needle (Tű a szénakazalban)
- Michael Korda-Queeni
- Isaac Asimov-Casebook of the black Widowers (A fekete özvegyek klubja)
