A Szólíts a neveden egyik legbeszédesebb helye Elio szobája. A falakon látható poszterek nem véletlenszerű díszletek: sokat elárulnak arról a kulturális világról, amelyben felnőtt. Zene, film, művészet és európai kultúra veszi körül — mindez pedig finoman beépül a film hangulatába.
Sebesült ember (L’Homme Blessé, 1983)
Elio szobájának egyik legfeltűnőbb utalása a Patrice Chéreau rendezte francia film, a L’Homme Blessé plakátja. A filmet mindössze néhány héttel az előtt mutatták be, hogy a Szólíts a neveden története játszódik. Egy tizennyolc éves fiú történetét követi, akinek egy másik férfival való találkozása fájdalmas szexuális ébredéshez vezet.
A L’Homme Blessé a maga idejében szokatlanul nyíltan beszélt a queer vágyakról és az érzelmi bizonytalanságról. Chéreau később úgy fogalmazott, hogy a film kevésbé a szerelemről, sokkal inkább a megszállottságról, a sebezhetőségről és az önazonosság kereséséről szól.
Nehéz elképzelni, hogy ez a plakát véletlenül került volna Elio falára. Inkább azt sugallja, hogy érdeklődése jóval túlmutat a könyveken és a klasszikus zenén — vonzza az érzékenyebb, provokatívabb európai filmművészet is.
Robert Mapplethorpe (1983)
A falon egy másik figyelemfelkeltő kép Robert Mapplethorpe 1983-as kiállításának plakátja, amelyet a New York-i Robert Miller Galéria számára készítettek.
Az 1980-as évek elejére Mapplethorpe már ismertté vált olyan fotóiról, amelyek a szexualitást, az identitást, a vallást és a férfitestet sokak számára provokatív módon ábrázolták. A plakáthoz használt kép részben abból a híres fotóból merített ihletet, amelyen Patty Hearst a Symbionese Liberation Army emblémája előtt áll 1974-es elrablása után.
Ez a háttér a plakátnak egy plusz jelentésréteget ad. Nemcsak a lázadás és az identitás kérdését hozza be, hanem azt is, hogyan alakítjuk vagy éppen játsszuk el önmagunkat mások előtt. Pontosan olyan témák ezek, amelyek nagyon jól illenek Elio világához.
A plakát ezért nem egyszerű díszletnek hat. Inkább annak a jele, hogy a Perlman-házban a kortárs művészet, a politika és az önkifejezés ugyanúgy része a mindennapoknak, mint a könyvek vagy a zene.





