Hogyan keltették életre a Manilai Szimfonikusok a Szólíts a neveden-t?
Luca Guadagnino számos, dicséretes rendezői döntése közül a kritikusok által elismert „Szólíts a neveden” című filmjében a zene is hangsúlyos szerepet kapott. Az 1980-as évek nyarán, Olaszország északi részén játszódó coming of age film két fiatalember szerelmének történetét meséli el, olyan korban és helyen, ahol ez a szerelem nem kerülhet nyilvánosságra, így a film zenéjén keresztül élhetjük át Elio és Oliver gondolatait és érzéseit, egyfajta narrátorként működve.
Ahogy Guadagnino a Pitchforknak adott interjújában elmondta: „A filmben gyakran használjuk a zongorát, mert ezek a hangok bizonyos értelemben a belső és külső párbeszédet jelentik Elio és önmaga, valamint Elio és Oliver között”
2018. október 28-án tanúi lehettünk a Fülöp-szigeteki SM Aura bevásárlóközpont Samsung Hall előadótermében a Szólíts a neveden film világpremierjének, melynek során a Manila Symphony Orchestra bemutatta a film zenéjének élő koncertjét.
A zenekar végigjátszotta a filmet, hű maradt a filmzene klasszikus darabjaihoz, ugyanakkor a rádióban és az egyes jelenetekben hallható europop dalokat is kísérte. Érdekes döntés volt, hogy néhány olyan jelenetet is megzenésítettek, amelyekhez az eredeti filmben nem volt zene, például John Adams „Hallelujah Junction” című művét (a film nyitódarabja) játszották Elio és Oliver első találkozását követő pillanatokban.
Figyelemre méltó volt a zenekar visszafogottsága is, különösen azokban a jelenetekben, amelyek a csendben teljesednek ki, mint például Elio és apja szívszorító beszélgetése a film vége felé. A zenekar teljes látótérben, a reflektorok elhalványultak és a hangszereket leengedve olyan volt érzésünk volt, mintha azt mondanák a közönségnek, hogy figyelmesen hallgassák Perlman úr szavait.
A zenekar tagjai a koncert előtt egy interjúban elmondták, hogy ez a bravúr technikailag nagy kihívásnak bizonyult, annak ellenére, hogy napokkal a koncert előtt is már próbáltak.
„Szinkronban kell lenni a filmmel, és ez igazán nagy kihívást jelent a karmester számára, mert tényleg egy ritmusban kell haladnia a mozdulatokkal” – mondta Gina Perez-Medina koncertmester.
A dalok megfelelő időzítéséhez kifejlesztettek egy szoftvert, ami segített a karmesternek úgy, hogy a tablet kijelzője mutatta, mikor kezdődnek és érnek véget az egyes dalok és ütemek.
Az sem volt meglepő, hogy a zenekar a műsor közepén szünetet tartott, hogy a rájuk nehezedő nyomás ellenére mindent jól meg tudjon csinálni. Egyesek számára furcsa és talán zavaró döntésnek tűnt, hogy Sufjan Stevens ” Futile Devices „(Hiábavaló eszközök) című dala után egy kis időre kizökkennek Elio belső gondolatvilágából, hiszen ezt a zeneszámot akkor halljuk, amikor a főszereplő a látszólag viszonzatlan vágyaival küzd, tiszteletben tartva a gyötrelmes várakozás érzését.
És ahogy a végén a zenekar a „Visions of Gideon-t (Gideon látomása) játszotta, miközben a megtört szívű Elio mozdulatlanul ült és Oliver eljegyzésének hírén tépelődött, olyan érzés kerít minket hatalmába, amit nem tudunk hova tenni – egy érzés, amit csak akkor lehet felidézni, ha élőben halljuk Stevens kísérteties záródalát, ahogy a zongorahangok átütik a levegőt, miközben a kandallótűz pattogása tükröződik Elio könnyáztatta arcán.
Fotók: Karen de la Fuente
Forrás: https://cnnphilippines.com/life/entertainment/2018/10/30/Call-Me-By-Your-Name-in-concert.html
