Hogyan keltette életre a Szólíts a neveden világát a Manila Symphony Orchestra
A Szólíts a neveden esetében Luca Guadagnino számos tudatos rendezői döntést hozott, ezek közül az egyik legmeghatározóbb a zene szerepe. Az 1980-as évek észak-olasz nyarában játszódó történet egy olyan szerelemről mesél, amelynek nagy része kimondatlan marad. A film zenéje éppen ezért nem kísér, hanem megszólal Elio és Oliver helyett — mintha egy láthatatlan narrátor lenne, amely a belső érzéseiket közvetíti.
„A filmben sokat használjuk a zongorát, mert ezek a hangok tulajdonképpen párbeszédet jelentenek Elio és önmaga között, illetve Elio és Oliver között — belül és kifelé egyaránt” — magyarázta Guadagnino egy Pitchfork-interjúban.
Az élő koncert bemutatója
-
október 28-án került sor a Call Me by Your Name Live világpremierjére a Fülöp-szigeteken, a manilai SM Aura bevásárlóközpont Samsung Halljában. Az est különlegessége az volt, hogy a Manila Symphony Orchestra élőben adta elő a film teljes zenei anyagát, miközben a filmet elejétől végéig levetítették.
A zenekar végigkísérte a filmet, hűen az eredeti klasszikus zeneművekhez, ugyanakkor megszólaltatta azokat az europop dalokat is, amelyek a rádióból vagy egy-egy jelenet hátterében hallhatók. Érdekesség, hogy olyan pillanatokat is aláfestettek, amelyek a filmben eredetileg csendben maradtak — például a nyitójelenetet John Adams Hallelujah Junction című darabjával, Elio és Oliver első találkozása után.
Csend, visszafogottság és érzelmi súly
Az előadás egyik legemlékezetesebb eleme a zenekar tudatos visszafogottsága volt. Azokban a jelenetekben, ahol a film eredetileg csendet használ — különösen Elio és az apja beszélgetésénél a film végén — a zenészek leengedték hangszereiket, miközben a fények is elhalványultak. Így a kimondott szavak kapták meg a teljes érzelmi teret.
A teljes zenekar látható jelenléte mellett ez a csend szinte felhívásként hatott: figyelni kellett Mr. Perlman szavaira.
Technikai kihívások a színfalak mögött
A koncertet megelőző interjúkban a zenekar tagjai arról beszéltek, hogy az élő filmkíséret technikailag mennyire összetett feladat, még többnapos próba után is.
„Teljes szinkronban kell lenni a filmmel, és ez különösen nagy kihívás a karmester számára, mert pontosan követnie kell a mozgásokat és a ritmust” — mondta Gina Perez-Medina, a koncertmester.
A pontos időzítés érdekében egyedi szoftvert fejlesztettek, amely egy táblagépen jelezte a karmesternek, mikor kezdődik és mikor ér véget egy-egy zenei részlet vagy ütem.
A koncert felénél rövid szünetet is tartottak — szokatlan, de érthető döntés volt ez egy ilyen összetett előadásnál. Néhány néző számára azonban a megszakítás kizökkentőnek hatott, mivel közvetlenül a Futile Devices (Sufjan Stevens) után érkezett, egy olyan pillanatban, amely szorosan kapcsolódik Elio belső vívódásához és be nem teljesült vágyaihoz.
Egy utolsó hang
Az est zárásaként a zenekar élőben adta elő a Visions of Gideon című darabot, miközben Elio mozdulatlanul ült a kandalló előtt, feldolgozva Oliver eljegyzésének hírét. A zongorahangok betöltötték a termet, a vásznon pedig Elio könnyes arca jelent meg — a jelenet így közös, megosztott élménnyé vált.
Ebben a pillanatban a film zenéjének ereje, amely már önmagában is kulcsszerepet játszik az érzelmi hatásban, élő előadásban teljesedett ki igazán. Az utolsó hang elcsendesülése után még sokáig ott maradt a levegőben az az érzés, amely miatt ez a film ennyire mélyen hat.
Fotók: Karen de la Fuente
